Mi lenne a nagy szám abban, ha arról
a kávéról beszélnénk itt, amit a presszókban, a kocsmákban, a
kávézókban lehet kapni.
Vagy, ha az üzletekben kapható
kommersz kávékról beszélnénk, amikből otthon a gázon, az
alkalmanként, megbízhatóan felrobbanó, kotyogós kávéfőzőben
készül a fekete ital.
Az aluljárókban álló, állítólag
kávét osztogató, pénzbedobós automatákról nem is beszélve.
Másról van szó!
Talán a bevezető mondatokból is
kiderül, hogy komoly múlttal rendelkezünk a kávézás terén.
Közel negyven éve fogyasztjuk napi
rendszerességgel.
Amikor megismertük a DXN kiváló
kávéit, teljesen leszoktunk a presszók, kocsmák, kávézók
kínálatáról, és az élelmiszer üzletekbe sem kellene kommersz
kávét tartaniuk, ha mindenki annyit venne belőle, mint mi.
Mi a különleges a DXN kávéiban?
Az egyik legfontosabb tény, hogy
olcsóbb, mint a társai.
Első ránézésre valóban nem ez
látszik, mert egy doboz kávé közel ötezerért soknak tűnhet.
De első ránézésre az sem derül ki,
hogy abban a dobozban hatvan adag, erős presszókávé
elkészítéséhez elegendő alapanyag van.
Nem kell
fejszámolóművésznek lenni ahhoz, hogy kiderüljön, egy adag
szuper kávé, kevesebb, mint száz forintból kihozható.
Ennyiért már buszvégállomáson álló
italautomatából sem lehet egy adagot előcsalogatni.
Persze ez még nem minden.
2008-ban, még buszvezetőként,
naponta minimum hat-nyolc kávét ittam meg.
A legolcsóbb ötven forintba került
akkor, azt Marika néni főzte a végállomáson. Minden pilóta
ezzel kezdte a műszakot.
Nem a napot, mert az otthoni első adag
nélkül el sem indultam, aztán a garázsban, amíg a kocsit
átvizsgáltam elkortyoltam a másodikat, az automatából. Marika
nénié már a harmadik volt.
Számoljunk ötven forinttal, és a
minimális hat adaggal. Háromszáz forintot minden munkanapon
elköltöttem kávéra.
És akkor jött a DXN kávé.
Egy idő után azt vettem észre, hogy
az otthoni kávé után, csak dél körül kívántam újra egy
adagot, amit valamelyik végállomáson ittam meg, a kollégáim
gúnyos megjegyzéseitől kísérve.
Amit még megfigyeltem, hogy bár csak
két kávét ittam, mégis jobban tudtam koncentrálni, sokkal
pihentebben ébredtem, és összességében jobban éreztem magamat.
Kevesebb, mint kétszáz forintot
költöttem akkortól kávéra naponta, míg a gúnyolódó
buszsofőrök, továbbra is tömték pénzzel a végállomás automatáit, illetve az azokat, búsás haszonnal üzemeltető vállalkozók zsebeit.
Az egyik első tapasztalatunk, tehát az volt,
hogy anyagilag jobban járunk, ha DXN kávét iszunk.
Aztán sorra jöttek a további
felfedezések, a jobb közérzet, a pihentető alvás, stb.
Ezek kiváltója, a kollégáim
élcelődéseit is kiváltó Ganoderma volt, amit a DXN a kávékba
kever.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése